Cikkek

—MAGYAR REZIDENS SZÖVETSÉG—

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

www.rezidens.hu

Email: rezidens@freemail.hu,  fax: 210-4407, mobil: 06 30/ 257 2883

Sajtónyilatkozat

Tárgy: 2009. június 12-én hosszadalmas, feszültségekkel teli szakmai és társadalmi vita után a Kormány elfogadta a 122/2009. számú kormányrendelet rezidensképzésről. A Magyar Rezidens Szövetség bár megérti a jogalkotók szándékait, ugyanakkor az alkalmazott módszereket önmagában vett megoldásként elégtelennek tartja. Úgy véljük, az Egészségügyi Minisztérium érdemi megoldások helyett szankciókkal kívánja megoldani az egészségügyi ellátórendszer munkaerő-piaci gondjait

A rezidensképzésről szóló, 2009. január végén közigazgatási egyeztetésre bocsátott rendelethez a Magyar Rezidens Szövetség és az orvost képző karok Hallgatói Önkormányzatai már 2009 februárjában elküldték a módosító javaslataikat, amelyek egy része végül átvezetésre került a rendeletbe.

Ígéretét számon kérve 2009. június 2-án és június 9-én azzal a kéréssel fordultunk a Miniszter Úrhoz, hogy a rendeletről a Kormány elé beterjesztés előtt folytasson velünk érdemi egyeztetést. Ennek eredményeképpen június 10.-ikére konzultációs lehetőséget kaptunk. Az egyeztetés, mivel a rendeletről új, szövegszerű tervezetet, többszöri kérésünk ellenére sem kaptunk, nem lehetett érdemi. Ennek megfelelően nem is születhetett megállapodás a Minisztérium és az érdekképviseletek között. A rendeletből kérésünkre kikerült a munkáltatóhoz rögzítés, az úgynevezett „röghöz kötés”, valamint az átmeneti időszak központi gyakornoki száma is jelentősen, 50%-ra emelkedett (bár eredeti kérésünk nem csak az átmeneti időszakra, hanem az új rendelet egészének tekintetére vonatkozott, hisz a 10%-os központi gyakornoki keret a háziorvosok utánpótlásának támogatására sem elég).  Első két évben ígért 50%-os központi gyakornoki keret sem garantálja, hogy minden végzős számára lesz hely az új rendszerben (kb. 900 fő), a beérkező pályázatok számának függvényében fennáll annak esélye, hogy az orvoshiány dacára nem talál helyet a friss diplomás, akire mellesleg az állam már ráköltötte a millióit.

Súlyos hibának tartjuk, hogy a jogalkotó a béreken, és a munkakörülményeken keresztül a szakma vonzóvá tétele helyett szankciókkal próbálja a pályán tartani a fiatal orvosokat. Az MRSZ által a rendelet bevezetése után készített gyorsfelmérés szerint a jogszabály a rendeletalkotó szándékával ellentétes hatásokat is ki fog váltani. Felmérésünkön alapuló óvatos becslésünk szerint is a pályakezdő orvosok harmada-fele - egzisztenciális megfontolásból - nem fogja aláírni a képzés elvégzéshez szükséges 9-11 éves hűségszerződést, hanem inkább külföldre távozik vagy pályaelhagyó lesz. Ennek elsődleges oka, hogy az itthoni bérek nem teszik lehetővé, a hogy a fiatal orvosok önálló életet kezdhessenek, családot alapítsanak, és saját otthont rendezzenek be, így megteremtve azokat a nyugodt életkörülményeket, melyek a gyógyító hivatás háttereként szolgálhatnak.

Aki ma Magyarországon az orvosi hivatást választja, annak sokkal rosszabbak az életkilátásai, mint a kortársainak: várhatóan rövidebb ideig fog élni, jóval több órát fog munkával tölteni, és arányaiban kevesebbet fog keresni, mint bármelyik, legalább érettségivel rendelkező állampolgártársa. Ezért a rendelet hatályba lépését mindaddig nem tudjuk elfogadni, míg, az egészségügyi tárca és a kormányzat neki nem lát az orvosok (és az egészségügyben dolgozók) munkakörülményeinek, béreinek a rendezéséhez. Ennek hiányában a szankciók bevezetésének a hatására még több tehetséges magyar orvos fog kiszállni az egyre elviselhetetlenebb bér-, és munkakörülmények közül. A rendeletalkotói szándékkal ellentétben várhatóan fel fog gyorsulni az orvosok elvándorlása, ami a gyógyító osztályok és a kórházak bezárásához, végül az ellátórendszer összeomlásához fog vezetni.

Nyomatékosan kérjük a Minisztériumot, hogy a Magyarországon hivatásukat gyakorolni kívánó fiatal orvosokkal, a hűségnyilatkozat aláíratásával egyidejűleg ne írassanak alá 9-11 éves szegénységi fogadalmat is!

Az alábbiakban részletezzük az MRSZ álláspontját a rendeletről:

A Minisztérium által meghatározott átlagosan 5+4 év kötelező magyarországi munkaviszony (lehetőleg az első munkáltatónál) megengedi ugyan a belföldi szabad munkaerő-áramlást és pozitív diszkriminációval segíti a hiányszakmák feltöltését. Ez lényeges előrelépés a korábbi tervezethez képest! Ugyanakkor nem értjük, hogy miért hivatkoznak egyes döntéshozók az állami invesztícióra, mint okra az orvosok röghöz kötése esetén, ha ugyanez az invesztíció nem fontos számukra az informatikusok, mérnökök, jogászok, más egészségügyi szakdolgozók, és a mostani szakorvosok esetében. Ezt a fajta rendeleti beavatkozást diszkriminatívnak, és súlyosan demoralizálónak érezzük a fiatal orvosok esetében. Nem lehet a rezidensképzést egyfajta választható posztgraduális képzésnek tekinteni, hisz a szakvizsga nélküli orvos nem tekinthető önálló teljes értékű gyógyító orvos. Nem teljesen világos továbbá a megfogalmazás, hogy a 4 évet egyből a szakvizsgát követően kell e letölteni, vagy bármikor a nyugdíjig tartó munkaviszony során. Fontos lenne ha a külföldi munkavállalásnak nem csak árnyoldalit vennék észre a törvényalkotók, hanem a más országokban szerezhető tapasztalok itthoni hasznosítása is a szemük előtt lebegne. Ennek eléréséhez viszont olyan körülményeket kell teremteni a magyar egészségügyben, hogy a nemcsak a fiatal orvosok, hanem a jelenleg külföldön dolgozó kollegák is haza szándékozzanak jönni.

Legfeljebb 50%, majd két év után 10% központi gyakornoki keretszám – az előbbi akár elégséges is lehet, az utóbbi viszont rendeleti szinten kiveszi a miniszter kezéből a beavatkozási lehetőséget, amivel egy esetleges akut krízishelyzetet tudna megoldani álláspályázat hiánya miatt.  Így pedig nem tud megvalósulni az MRSZ által megfogalmazott alapvető célkitűzés, hogy minden végzős hallgatónak legyen lehetősége bekapcsolódni a képzésbe. Például ha 2012-ben a végzettek száma 1000 fő, a kórházak 500 helyre pályáznak (ennyi állást betöltését tudják finanszírozni) és a Minisztérium a maximális 100 helyet biztosíthat a központi gyakornokok részére, akkor 400 végzős nem fogja tudni elkezdeni szakorvos képzését. Ezt felelőtlen pazarlásnak tartjuk, hisz ezen fiatalok orvosi képzésére addig már személyenként több millió forintot fordítottak az adófizetők. Tovább növeli a bizonytalanságot az, hogy nem ismert a kórházak által megpályázni kívánt tényleges helyek száma, megfelelő felmérések erre nem készültek és a Kórházszövetség sem nyilatkozott ez ügyben.

Határidők betarthatósága és a kórházi pályázati szisztéma – kérdéses, hogy a megváltozott rendelet betartatható-e határidők tekintetében, mind a Minisztérium, mind a kórházak, ill. az eljárásban résztvevő többi szereplő részéről

A nyertes pályázó (kórház) visszamondhatja – miután már megnyerte a kórház a pályázatot, még mindig van módja az utolsó pillanatban lemondani róla. Ez nagymértékben rontja a tervezhetőséget!

Az Egészségügyi Minisztérium által közzé tett sajtónyilatkozat engedményként jeleníti meg a 3 helyett 5 megpályázható álláshelyet. Az elmozdulás pozitív, de megjegyezzük, hogy az MRSZ kérése szerint nem a megpályázható álláshelyek bővítését kértük, hanem az egyes szakirányok megpályázást tartottuk elfogadhatónak. A megpályázható álláshelyek maximalizálása nem csak jogilag aggályos, hiszen a pályakezdő orvosok szabad munkahely választását korlátozza, hanem további veszélyeket is magában rejt. Előfordulhat, hogy egy adott képességekkel rendelkező pályázó, csak a szakma elit helyeit jelöli meg. Mivel ezeken a helyeken sokszoros lesz a túljelentkezés, esetleg sehová sem veszik fel, oda sem, ahová egyébként felvették volna.

Aki nem kerül be első körben, az csak a munkáltatóval történő megállapodással tud bekerülni a rendszerbe, ekkor nem az számít a jelölt tényleges szakmai rátermettsége, hisz a felvételi eljárásban szerzett pontokat ekkor nem veszik figyelembe. Ha valaki visszamondja a helyét a felvétel után, akkor nem az őt a rangsorban követőt veszik fel. Ez összességében a szakmai minőség romlásához vezethet.

A központilag finanszírozott kirendelés időtartama szakmailag kevés lehet. Így azon intézmények lesznek komoly bajban, akiknek sok időre kell kirendelniük rezidensüket más helyszínre, mert nem akkreditáltak valamilyen tekintetben. Ennek feloldását tömeges akkreditáció jelentené, mely azonban a minőség rövid és hosszú távú csökkenését vonná maga után.

Költségtérítéses képzés esetleges túlzott térnyerése – amennyiben a kiírt keretszámok, ill. a csökkent pufferelés miatt kimaradók száma drasztikusan növekedni kezd- eltorzíthatja a rendelet eredeti célját, miszerint az egyes szakirányok és álláshelyek irányított feltöltését szándékozik megoldani. mind az érdekképviselet, mind a szakma Ha bárki beléphet a rendszerbe térítéssel, akkor kérdés, miként lehet tartani azt az EU Training Charter for Medical Specialists (1.5 Article 5 és 2.6 Article 6) alapelvet, miszerint „egyik tagország sem képezhet több orvost (szakorvost, stb,), mint ahány az adott ország egészségügyi ellátása alapján indokolt”. Szintén aggályos, hogy aki meg tudja fizetni, az ott és olyan specialitásból szerezhet szakképesítést, amilyent akar, a többiek pedig álláspályázati rendszeren keresztül juthatnak csak a rendszerbe. Ezt a fajta költségtérítéses modellt mind az érdekképviseletek, mind a szakma már évekkel korábban erélyesen elutasította.

A június 10-i találkozón a Miniszter Úr ígéretet tett arra, hogy mind a Magyar Rezidens Szövetség, mind a hallgatók képviseltethetik magukat a rezidensi kereteket, ill. a hiányszakmákat meghatározó bizottság munkájában. Mivel a rendeletben ez definitíve nem szerepel, ezért kénytelenek vagyunk a Miniszter Úr, és későbbi utódai jóindulatában bízni. Bár az adott szó erejében hiszünk, kérjük, hogy nyíljon de jure is lehetőség a hallgatói és rezidensi képviseletre egy olyan bizottságban, amely ennek a rétegnek a sorsáról dönt.

A felvételi eljárási rendről nyilatkozó jogszabály nincs kész – e nélkül nem lehet megnyugtatóan megítélni minőségbiztosítási szempontból a rendeletet, e nélkül az elfogadhatósága és a bevezethetősége erősen kérdéses.

Összefoglalva:

A Magyar Rezidens Szövetség azon munkálkodott és a jövőben is azon fog munkálkodni, hogy a magyar orvosoknak itthon alakítson ki élhető feltételeket! Így annak a közösen kitűzhető célnak az elérését, hogy itthon gyógyíthassunk, támogatjuk. A tőlünk rendeletileg elvárt szegénységi fogadalom kényszerét viszont határozottan elutasítjuk!

Dr. Papp Magor                      Dr. Nardai Sándor                   Dr. Volford Gábor      

Elnök                                      Alelnök                                   Gazdasági alelnök

Budapest, 2009. június 17.